Mámor

Csípőket ráztunk ide-oda. Megint a pincében voltam. Hajnali négykor még ment a fiatal alkoholista-jelöltek hamupipőke tánca a 21 század üvegcipellőit kerülgetve. Én belerúgtam egybe, tiltakozásul a rendszer ellen. Valami divatos, Amerikából csent elnevezésű zenei műfaj muzsikája lüktetett a hangszórók résein át. A végtagok ide oda rángtak, melyeket neonok váltottak zöldre. A tudatokat erjedt gyümölcsös nedük szippantották a lehető legmélyebb pontra, vagy néhány kender származék által menekültek egy másik valóságba. Egy ismeretlen karját éreztem heves lélekerőszakkal pihenni a vállamon. Táncoltatni kívánta az érzékeimet mindenféle szugeráló gesztussal, kidülledt pupillákkal, válaszul a mandula alakúvá zsugorodott szemeimre, s az amögött megbúvó érdektelenségre. Ellöktem, ahogy az este minden mozzanatát magamtól, ahogy én is ritmusra tekeredtem, ahogy a bennsőm üres volt mindenféle érzelemtől, s hagytam én is a tudatomat legyőzni... A fáradtság csak egyre mozgatott, kényszeresen dobáltam tagjaim, s éreztem, minden pillanatot megragadok, amikor menekülhetek a valóságnak nevezett matériától...

http://www.youtube.com/watch?v=NNojdoI_D_M

Nowadays

Automatizmus

Nehéz ez. Fáj a valóság, s annak minden darabja, ahogy leszalad néhány csepp vér az erekben, ahogy a tüdő megtelik levegővel, az élet napi rutinja, a biológiai automatizmus...
S mivel nem célom megfelelni sem itt, sem máshol, megtehetem, hogy mindezt leírjam.

Van olyan, hogy szeretet, s van olyan is, hogy vonzalom, vannak hétköznapi érzelmek, ingerek. Mind kis sárga tapadós címkék, amik még arra emlékeztetnek, hogy élek...

Csak egy szösszenet: http://www.youtube.com/watch?v=WNePKOcfndw

Ösztön

8. Ösztön 2009-11-04 21:15


A testek gondtalan játéka a lélekkel, hajszolva némi redukciót közeledtek a mélypont felé. Tudattalan volt a berögzött szándék, az automatizmus csókja a halálvággyal. A lélek aktusa a kaszással ott a sarkokban s majd az ágyakban. Átéltem a tudatosság megbúvását, a hangok nélküli vegetálást, az a másvilágot, amelyet áthatott az alkohol lassú érvényesülése odabenn. Éreztem a haláltusát az érzékeimmel nem magyarázható undort, csak magamat szerettem, a magányommal háltam.
Lélek nélküli tagfacsarások, nyelvaktusok, mind időpocsékolás, önmérgezés... S te, aki itt tartasz a karodban, csak az ösztönöd vagy, a minden érzékeléstől távoli primitív valóságod vagy. De kevés ez, hogy elbírj, megtarts, szóra bírd bennem akár az én ösztöneim...

http://www.youtube.com/watch?v=LgbEYSbyepM

Utazás idebenn

A szemem zárom... A szemöldököm felfogja a lecsorgó jeges verejtéket.
Eltöltött a borzalom, párviadalt vívok az öngyilkos gondolattal, amely
hozzád húz, s nem a dohos pincébe. Pedig te nem is létezel, csak az
önmegváltó hitem, amely szül téged idebenn. Ők még mindig ott
vonaglanak, nekik nincs szülöttük, a magányt megoldották a lélek
vértusájával, s értük szól a harangom.
A szemem nyitom... most azokat a pupillákat fürkészem, amik ahhoz a kezekhez tartoznak, amik még mindig szorosan ölelik a derekam. Ezzel az utazás véget ért, a
pupilláim összeszűkültek a fényes valóságtól válaszul a belső
sikolyokra. Nem akarok itt lenni, ezekben a kezekben...
S mégis újra itt vagyok, a dohányfüstös levegőt szívom, látom a pultot, a deres
üvegeket, a táncoló kislányokat a gyermekded férfiakkal, akik még
hiszik, hogy így megválthatják önmagukat...

http://www.youtube.com/watch?v=fjDojEOiMcE

Félhomály

Nem kell pár átáztatott állati ösztön, sem kívánat, vágy... Nem kielégítő néhány elcsépelt szerelmes szó, mely kiégett. Nem kell lepedőt csavarni, sem könnytől a napon szárítani. Nem kell tartozni a halálvégű sablonhoz, tudva úgyis mi lesz a vége. Hinni kár, feledni érdemes.

Most egyedül ébredek. Kávét szopogatok, a dohány iránti vágyam végre kielégül... minden a napi rutin szerint halad, vágyok némi tudatmódosításra, minden olyan egyszerű és unalmas. Mappát a hónom alá, lefestem amit elém raknak.
Este már végre kiszakadok. Itt vagyok velük. Nem tudok neveket, nem hallok hangokat, mindenki olyan kegyetlenül egyforma, minden csepp alkohol olyan kegyetlenül hasonló, nem is teszek különbséget. A szememet dicsérik, kordinálatlan mozdulattal a derekamat fogják, a kezemért nyúlnak, s utána felbuknak a lépcsőn... Minden dohos és dohányszagú... Lányok vonaglanak minden sarokban, kislánnyá vált férfiak karolják őket, néhány csókért vonaglanak, s a testek feszülnek sorra, néhány erotikát színlelt vigyort küldenek a közönségnek, tudják mi lesz estéjük végkifejlete... most boldogok, pedig tudják kicsit megölik magukat. De ha az élet vége a halál, mindegy az idő.
Görbe vagyok, szemem csukva, nem akarok többet látni...

http://www.youtube.com/watch?v=RiV_ue-PbL4

Árkádia, Terek, Ingres

Alszom a téren, egy padon. S úgy teszek, hogy ez egy álom. Nem látok senkit. Táskámból előhúzom a szenet, papírt képzelek ölembe, s idebenn lerajzolom minden álmom, s imádkozom, hogy a valóság egy darabja se karcolja a fehér ingres-t.
Finom árnyalatokat viszek fel, erőteljes formákat, kerekded alakokat, homályba vesző arcokat kihasználva az eszközöm nyújtotta szélsőségeket. A kezem is fekete már, bepiszkolt a szenny, az arcomról a patak tükrében is integet a piszkos szénceruza nyoma.
Gondolok a fiókra, a csorduló levélhalomra, beleng egy érzés, pántom csúszik le a kabát alatt...
Megyek tovább... Az üres Dobó térről egy népszerű kávézóba tévedek. Kérek egy árkádiát, szemem könyörög a szőke pultos lánynak, a dohányfüstös részlegért. Bebocsátást nyerek, zörög a lépcső. Kiválasztom a sarkot, férfiak körülöttem. Pár ima némi ihletért, a füzet csörög a kezem alatt. Tisztán hallok egy kellemeskedő és már-már undorítóan sznob férfi dialógust, egy erőltetett, de nyilvánvalóan felém intézett "kristálytiszta patak, csodás lágy esésű folyó" megjegyzést. Odanézek, s ezúttal ő könyörög nekem, hátradőlve cigarettájába szív mélyen, szemét enyhén összehúzza, kellemesen hunyorít, hogy jól láthassa azt a tekintetet, amit nagyon jól tudja ő is, hogy nem fogok megismételni.
Küldtem egy kacér mosolyt, majd újra a papír volt társam, ezúttal a sorokkal háltam. Zavart a közeg, nem hagyta el tollam egy érdemleges betű sem. A férfiak elhagyták helyüket, egy utolsó mosolyt kaptam... s erőteljesen, győztes hadvezérként lépdelt le a földszintre. Pár perccel később, kudarcott vallott szabadságharcosként a papír és toll harcában kullogtam le én is. Az árkádiámat kifizette... két mosolyért...

http://www.youtube.com/watch?v=XFMMFCRSVlU

Héja nász az avaron

Voltam Léda de sosem leszek Csinszka...
Volt pár keringő, s volt pár tangó. A testek gondolatban feszültek a falnak...
A macskaköveken visszatükröződött a göndör hajú nő arcpíre. A testek fénysebességű tánca, a keblen lecsurgó verejték, amit a férfi puha szakálla szárított azon a nyári estén... Tudták nem övék az örökkévalóság, tudták, halott a gondolat, ahogy ritmusra tekeredik pár ficánkoló végtag. Tudták halott a szerelem. Minden megrögzött ritmusra lüktet, a szív, a lélek. De az élet, az ösztön hívta táncra bennük a létet.

A dohányt még mindig kívántam. Az én macskakövem mára hideg, nincs lecsorgó verejték, s a művészsapka is csak dísznek ücsörög a fejem búbján. Tudtam sosem leszek Csinszka, ha már lehettem Léda is... de nem is akartam. A kabátomat felkapta, a hajamat szemembe söpörte a szél megspórolva a mozdulatot, hogy lehunyjam a szemem. S képzeltem, hogy újra Léda vagyok, a vágy szőtte végig arcomon a rám erőszakolt hitet. A lábaim gépiesen mozogtak, előre s hátra, tudattalan, automatán, mint a lélegzetem, mikor beszívom Egert, s a tüdőmből nem eresztem a magánnyal körülvett utcákat. Népkert. 21:00. Üres. Dobó tér 21:15 Üres. Széchényi út 21:30. Üres. Az utcák mély együttérzésből és toleranciából elnéptelenedtek... Ismertek...

http://www.youtube.com/watch?v=xk729TENlak

Halálos Szerda

Kevés nekem ez a világ, egy halálos szerda, színtelen s majd
eléri lelkem a fagyhalál. Túl sok nekem ez a világ, a szél fúj hidegen, halálos egy
szerda. Szövetkabátban sétáltam Gyöngyös
utcáin, sálam se védett, kitettem magam minden ártalomnak, mindennek, ami eddig
fájt és égetett, most jégcsappá dermesztett.

Jöttetek velem szembe göndör, szőke, barna, néztetek mélyen,
de pírtől ázott arcomról csakis a szél tehet. Válaszom színtelen volt és hazug,
mikor küldtem néhány pillantást. Nem kevés, és nem sok nekem ez a világ, ami itt van
idebenn. Nem szimpla egykedvűség, nem
üres gondolat, nem hadonászó kéz a tömegben, nem csillogó strassz, nem keringő
a magasban és nem is cukormázas nyalóka… A tekintetetek üres, nem látok semmit, vagy ennyi lenne az élet, mi pár tagba, vénába tömörül!? A körülvevő világ nem az életetek, a világ
nem a halálotok, és nem a közeg ahol kell, hogy éljetek… A levelek tömörülnek a fiókba, majd kiesnek, de én nem merem kihúzni, a gyufaszálat a dobozban, mindjárt robban, s én sírva fakadok, lerogyok. Hol vagy már...

http://www.youtube.com/watch?v=4N3N1MlvVc4

S miért is hittem volna, hogy a szél, ha kihúzom a
gyufaszálat, majd tüzet lop rá, s ne is lopjon, ha elégeti a leveleket, mi
marad… Néhány gyötört, lopott fiktív álmom így megmarad.S ha életre is keltem volna, folyton könyörögnék a szélnek, csaljon még tüzet a szájra, lopjon még meleget a testbe, s ha kihűlnék újra, hagyjon meg magának, ne eresszen.Legyen társ a magány, s legyen társ pár fakó, de emlékekben annál élénkebb sor, ami valójában nem is létezik… Pár adathordozón átment, matériától mentes fekete times new roman. Csak a szívben létezik, a könyörgésben,
az álomban, de abban olyan töményen, hogy már túlcsordul a szájban…Hiába üvöltök, nem hall senki, hiába mondok bármit, a füleket, szemeket tágra zárják.

S én itt lépdelek immáron Eger utcáin. Néhány macskakő,
susog a sálam, a fény vakít… s rám meredtek. Karom kulcsolva, szemem a földet
figyeli, érzékeim élénkek, tüdőm dohányért esdekel. Zene a fülben, valami
kellemes lírai dallam, s azon kapom magam, már nem tudom hol is vagyok…

http://www.youtube.com/watch?v=mumX_WmkxWI

Asshole :(

:( Fájni és fájdalmat okozni. Ez megy....


Talán mindennek ez az oka (aki eléggé ismer, érti):

Nosztalgia

R.I.P.

A mai napom szinte még el sem kezdődött és két rossz dologgal találtam szembe magam. Kaptam levelet az oktatási hivataltól, ami olyan dolgokat írt, amitől csak felment a vérnyomásom... De ez nem lényeges, tudom, hogy egyébként semmi gond.
Viszont... Volt két kiscicám... Az egyik, amelyik számomra kedvesebb volt, meghalt... :(( Kis szelíd volt és aranyos. Anyum talált rá, valahol felakadt.
Néha nem tudom, mi rossz jöhet még, mi lenne, ha nem lenne nap mint nap olyan dolog, amiért fájnia kell a szívemnek. Szörnyű ez a nap, a kiscicáim elvesztése sosem volt könnyű számomra, pedig már több ilyet megéltem, így most sem az. :(:(:(

When I see you cry, it makes me smile...

:)
Wow!
Nem igazán történik semmi (na jó, de, viszont azt nem kötöm az orrotokra :P, viszont az nagyon jó (L)) De azon kívül semmi... :( (Már odáig jutottam, hogy itt ülök forró naciban és Lily Allent hallgatok xD, ez lehet az egyéniségem Apokalipszisének korai eljövetelének első nagyon erőteljes jele :D)
Mondjuk az unalmas kis mindennapjaimról igazából én tehetek, mert nem csinálok igazából semmit, a Photoshopon kívül. Esetleg itt kockulok, msnezek, néha ápolgatom a kiscicáim lelkét. Sokat pihenek és rengeteget alszok.. :S Csalódtam egy két emberben a régmúltban, erre az előző bejegyzésem is utal igaz, csak burkoltan. Lehet bennem van a hiba? És én meg másokban keresem...?! Nem tudom.
Mindenesetre "boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa". :D Lassan már ez lesz a mottóm. xD Amúgy jól vagyok most, egész jól. ^^

Sorry a kis emós képért, és, hogy eléggé révuszokban fogalmaztam, de ezek a dolgok, amiket nem írtam le konkrétan, igazából nem tartoznak az internetes közönségre. ;)
Elnézést hithű keresztény olvasóimtól a vallásos utalásaim miatt.
Illetve elnézést a rendkívül zavaros bejegyzésért is.
Na de befejezem, mert hosszabb lesz a sorry rész mint a bejegyzés. :D
<3>
Egy kis ízelítő a munkáimból: http://soul-bell.deviantart.com/
Enjoy!!! :)

I am what I am and no other...

"Leolvasom sápadt arcodról
A rád erőszakolt hitet
És megdöbbenve sejtem, látom,
Hogy nem hiszel már senkinek!" (Ady)

Kukáskocsi viszi a Pain-t.. (Rebirth véglegesítése)

Felvettek meg ilyenek :D

"
Szóval felvettek első helyre, kommunikáció és médiatudományra, az EKF-re. Úgyhogy majd kiugrok a bőrömből!!! Mit is írhatnék még, ma tök jó napom volt. Meg tegnap is, meg azelőtt is. :D
A videó is tök jó, nagyon szeretem ezt a számot, meg a klip is picit rendhagyó.
Régen éreztem már azt, hogy nem vagyok depis, de most határozottan. REBIRTH!!!! :D

"Az embert nem a fájdalmak ölik meg, hanem a remények, amelyekben csalódott." (Bazac)

"Valahányszor azt éreztem, hogy ura vagyok a helyzetnek, történt valami, ami a földre nyomott. Azt kérdeztem magamban: de miért? Talán arra ítéltettem, hogy mindig megközelítsem a célszalagot, de sohasem szakíthassam át? Isten ennyire kegyetlen volna hozzám, és csak azért engedi látnom a pálmákat a horizonton, hogy a sivatag közepén szomjan haljak? Sok időbe telt, mire megértettem, hogy valójában nem erről van szó. Életünk során azért ütközünk bizonyos akadályokba, hogy visszataláljunk Személyes Történetünk igaz útjára." (Paulo Coelho)

"Egy dolgot alaposan megtanultam - és ez a tudás átitatott a csontom velejéig, a fejem búbjától a sarkamig, üres mellkasom legmélyéig -, hogy a szerelem hatalmat ad a másiknak, hogy összetörjön." (Stephenie Meyer)

Összeraktam magam...

Pussz for everyone! :)

Hobbies, Blue, Delay, Collage

Mindenkitől sorry a késésért, akik már türelmetlenül várták az új bejegyzést. :P;) Íme hát....
Na de viccet félre téve mostanság más kötötte le szinte teljesen a figyelmem. A Photoshop bűvkörébe vont, és tuti egy darabig nem szabadulok tőle. (lásd a képet fentebb) De nem is nagyon bánom... Jó látni, ha jó a végeredmény, meg örülök, hogy segítenek egy páran. :)
Az előző bejegyzés tartalmához pedig tartom magam. Teljes a Rebirth. (ez 98%) Már nagyon vártam ezt a pillanatot: hogy ne fuldokoljak többé saját magamban és ne bánkódjak azon, amin már úgyis fölösleges, meg talán meg sem érdemel ennyit az egész történet. Inkább a hobbiaimba temetkezem, vagy a barátaimmal csevegek az éterben, vagy néha összefutok a ludasi ganggirl-jeimmel. :P
A felvételi ponthatárok és eredmények ma este derülnek ki, úgyhogy szorítok minden végzősnek. Szorítsatok ti is nekem. :)

REBIRTH

Terhes semmi, komor bohóság, szépségek förtelmes káosza...

Lehet szimplán csak az unalom, szimplán csak a végzet. Kergetőzök magammal, nem találom a helyem. A (külső személőnek abszurd) magányomra fogom vagy a dolgok szakasztott hasonlóságára, ami körbejár nap mint nap, szakasztottan ugyanúgy...
S ez az állandóság, ez bánt, ez szúr. Már nem tudok mit csinálni jó dolgomban, foghatod fel így is, ha szkeptikusan olvasod ezeket a sorokat, és még nem tapasztaltál ilyet. A mély ürességet, vagy a céltalan létet, vagy a tudatosan, s mégis nem szándékosan bevonzott magányt. Mikor nem történik semmi, mikor minden áll egy helyben, a szótlan statikusságot, az elfojtást. Nem mondhatom, csak érzem. Tudom,hogy hatalmába kerít. S mondhatod, hogy a semmiről beszélek. Lehet, de ami neked semmi, az számomra lehet valami, vagy akár jelentheti a fél világot...
Csend van a felszínen.

It's been raining

Nem is tudom... Különleges. :)








Bianka ajánlásával... :)

Mad World

Gary Jules: Mad world

All around me are familiar faces

Worn out places, Worn out places

Bright and early for the daily races

Going nowhere, going nowhere

Their tears are filling up their glasses

No expression, no expression

Hide my head I want to drown my sorrows

No tomorrow, no tomorrow

And I find it kind of funny, I find it kind of sad

These dreams in which I’m dying, are the best I’ve ever had

I find it hard to tell you, I find it hard to take

When people run in circles its a very very

Mad World, Mad World

Children waiting for the day they feel good

Happy Birthday, Happy Birthday

And they feel the way that every child should

Sit and listen, sit and listen

Went to school and I was very nervous

No one knew me, no one knew me

Hello teacher tell me whats my lesson

Look right through me, look right through me

And I find it kind of funny, I find it kind of sad

The dreams in which I’m dying, are the best I’ve ever had

I find it hard to tell you, I find it hard to take

When people run in circles its a very very

Mad World, Mad World

Enlargen your world

Sometimes

I don't know what I am, what I live for, what I want exactly.
Csak valaki a semmiben, kapálózó kézsuhantások a levegőben, finomkodó pillantások a lelkeknek, a kétségbeesettség életelixirje. Egyvalamikor szerelmes nő, olykor naiv kislány, olykor mefontolt felnőtt, olykor döntésképtelen ember a végtelenben...
Sometimes a mazohistic lion, sometimes a stupid lamb

A feledés útján

A feledés útján

Már nem süketít úgy a csended
S már nem égek úgy lázadban.
Képzelgésem minden főhőse
már nem csupán te vagy.
S ha még örökre őrizlek is,
képeim kusza táncában
Már nem suhansz oly tisztán,
s élesen, mint mikor lettél bennem
átfogó, fenséges, boldog gyönyör.

De nem is hasítasz már úgy át
Felőrlőn, fájdalmasan, szinte betegen
Mint mikor kikapálóztál belőlem.
Majd' méla közönnyel úszkálsz tengeremben
S egyszer, ha partot találsz bennem,
akkor sem vágyódsz majd el onnan:
Meleg otthont adok porcikáidnak
Érzeteimnek, kihunyt szerelmünknek
Mindeddig üres, lakatlan szigetemen.

Ludas, 2009 június. Renée

Paritájm

Nem írtam az elmúlt pár napban. Nem mintha annyi dolgom lett volna, ez nem kifogás...
Meg is ijeszt, hogy nem tudok miről írni, mintha nem történne semmi, pedig nagyon is történik, csak én sokszor észre sem veszem, vagy ha már kiüti a szemem, meglepődök...

A hétvége nagyon rendhagyó volt. Szombaton Detken voltam, volt osztálytársam szervezett egy kis összeröffenést. Amikor odaértünk a helységek külön ki voltak táblázva: Office, Reset, Merengő, Detox... :D Aztán aláírtuk a jelenléti ívet, és indulhatott a parti. Összességében jó estét zártam. Volt sok nevetés, földön fetrengés, lovaglás, extanárhas-csapkodás, letolt nadrágok, sok alkohol, sok süti, saláta, csirkecomb, túlfűtött és szolid táncok, sátrak, székek, zavaros tekintetek, padok, asztalok és zene.

Tegnap este pedig Bianka szülinapját ünnepeltük. Hárman voltunk, de legalább olyan jól éreztem magam, mint a detki "nagyszabású" rendezvényen. :P Beszélgettünk, iszogattunk, zenét hallgattunk, fület szúrkáltunk, vitáztunk picit, panaszkodtunk, sírtunk, nevettünk. :D

Ja és az nem volt utolsó szempont, hogy mindhárman kb ugyanazt a zenei stílust szeretjük.. ;)

Távolodó képek, meleg nappalok, kellemes esték...

Már távolodik a kép, már nem vakít úgy, már nem süketít úgy a csendje, már nem éget úgy a neve, már nem szúr úgy az emléke. Szépen lassan kicsusszan a szívemből, igaz nem felejtem, nem is tudnám, de nem is akarom. Túl nagy csoda volt, a sors túl jó húzása volt, hogy bármikor is feledhetném ezeket a pillanatokat. Igaz, nem tarthatott túl sokáig a felhők fölötti séta...
De nem baj, tömörítettem a képet magamban róla, s hamarosan lejár a program licence, amivel kicsomagolhatná azt...

"Téged rejt a kagylóhéj, egy bűn, egy régi emlék, nem feledem de ne is lássalak, mert feldúlsz örökké" (Takáts Eszter, Sanzon)



Ma Gyöngyösre vezetett utam, próbáltam kielégíteni shoppingolási szükségleteimet, de persze nem azt sikerült venni, amit elterveztem.


Bianka ma próbált sportolásra ösztönözni, vágtam egy ironikus képet, és értett mindent. :D



Igazából nem történik velem semmi :D

Regeneráció :D (lehet nincs is ilyen szó... sebaj :D)

2009. június 29. Péter, Pál

Tegnap nagyon jó estém volt, annak ellenére, hogy bőrig áztunk barátnőimmel. El is felejtettem, hogy a tegnapi dátum is egy bizonyos esemény dátuma volt, de talán jobb is így, legalább nem szomorkodtam. :)

Ma egész nap Egerben voltam, és nagyon jól elvoltunk egyik nem túl régi, de nagyon jó barátommal, csak úgy szempillantás alatt elrepült 8 óra. :D A kávézást a Görögben ma sem hagyhattam ki természetesen. :P
Kellemes napot zártam. Ideje volt már kimozdulni. Kezd rendbe jönni pici kis lelkecském. :)

Dreams, Coffee, Talk and Love

Hihetetlen, hogy álmunkban agyunk képes felidézni veszedelmes pontossággal egy oly rég nem látott tekintetet. Néha megadatik az a boldogság, amit én nagyra értékelek, hogyha ébren nem is, álmomban újra abba a tekintetbe révedhetek, újra láthatom azt a mosolyt, amit annyira szerettem, s elmém képes megszülni azt az illúziót, hogy újra megérinthetem azt a bőrt, s érezhetem azt az ölelést, amit már oly rég nem. S akkor minden olyan valóságosnak tűnik, annak ellenére, hogy elfogadtam, és teljes bizonyossággal tudom, hogy ezek az ölelések, s percek már nem térnek vissza, csak az éj leple alatt, mikor agyam kikapcsol, s végtagjaim átadják magukat az éjszakának. De álmodhatom viszont szerelemről, csodás percekről, amit a valóságban már rég elvesztettem, de az álmaimban kicsit visszakapom őket. Ha az elmém ezt mindig így intézné, örökre álmodnék.

Délután kicsit elhagytam a szobámat is, amit egy pár napja már nem tettem meg. Meglátogattam mamámat és testvérem élettársát, akivel kávézgattunk, és beszélgettünk. Végre már egyik legjobb barátnőm is felhívott, és nemsokára megyek is ki kicsit csevegni vele. Muszáj végre kimozdulnom otthonról, mert ez a bezártság nem túlzottan használ. S végtére is, itt a nyár, enyém a világ, azt teszem, amihez kedvem szottyan, örülnöm kellene. :)
Néha azt kívánom ne lennék ennyire érzékeny a világ dolgaira, s ne vennék annyi mindent a szívemre, aztán végül mindig arra jutok, hogy jobb is ez így...

Meggyes piskóta és cyber fertő ;)

A mai napom sem volt túl érdekfeszítő... Ellubickoltam a cyber fertőben, próbáltam legyőzni a technikát, de ismételten felülkerekedett viaskodásunkban, továbbá csevegtem drága barátaimmal az éterben. A monitor elé meredve néha azt érzem nem vagyok olyan magányos, mint egyébként. Pedig csak akkor vagyok magányos igazán, néha azt érzem ez az egyedüli kapaszkodóm, hogy ne merüljek el folyton saját lelkem tengerében, s hogy ne fulladjak meg végül az ürességtől. Ne gondoljak folyton az elveszett szerelemre, a meg nem valósult tervekre, ne vágyakozzak folyton azután, ami tudom, hogy már nem lehet az enyém...


Az endorfintermelésem szinten tartásáról is gondolkodtam némi meggyes piskótával, és kukoricás pizzával. Átmenetileg mindenképpen jót tett...
Kedves ismerősöm, aki immáron többször is segített kicselezni az elektronikus akadályokat, segített felrakni a sims3-at, de persze, hogy is lehetne teljes az örömöm, játszani képtelenség vele. Nem az én hibám, erre már csak képes lennék magamtól is, ismét a technika gáncsolt el: nagyon lassú...
Szóval a mai napomat úgy zárhatom teljes nyugalommal, hogy ismét nem csináltam semmit, nem tettem a társadalomért, s nem ugrottam lépcsőfokokat sem önön sorsom irányításában. :D