2009. november 22., vasárnap
Mámor
Csípőket ráztunk ide-oda. Megint a pincében voltam. Hajnali négykor még ment a fiatal alkoholista-jelöltek hamupipőke tánca a 21 század üvegcipellőit kerülgetve. Én belerúgtam egybe, tiltakozásul a rendszer ellen. Valami divatos, Amerikából csent elnevezésű zenei műfaj muzsikája lüktetett a hangszórók résein át. A végtagok ide oda rángtak, melyeket neonok váltottak zöldre. A tudatokat erjedt gyümölcsös nedük szippantották a lehető legmélyebb pontra, vagy néhány kender származék által menekültek egy másik valóságba. Egy ismeretlen karját éreztem heves lélekerőszakkal pihenni a vállamon. Táncoltatni kívánta az érzékeimet mindenféle szugeráló gesztussal, kidülledt pupillákkal, válaszul a mandula alakúvá zsugorodott szemeimre, s az amögött megbúvó érdektelenségre. Ellöktem, ahogy az este minden mozzanatát magamtól, ahogy én is ritmusra tekeredtem, ahogy a bennsőm üres volt mindenféle érzelemtől, s hagytam én is a tudatomat legyőzni... A fáradtság csak egyre mozgatott, kényszeresen dobáltam tagjaim, s éreztem, minden pillanatot megragadok, amikor menekülhetek a valóságnak nevezett matériától...
http://www.youtube.com/watch?v=NNojdoI_D_M
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése