Nem kell pár átáztatott állati ösztön, sem kívánat, vágy... Nem kielégítő néhány elcsépelt szerelmes szó, mely kiégett. Nem kell lepedőt csavarni, sem könnytől a napon szárítani. Nem kell tartozni a halálvégű sablonhoz, tudva úgyis mi lesz a vége. Hinni kár, feledni érdemes.
Most egyedül ébredek. Kávét szopogatok, a dohány iránti vágyam végre kielégül... minden a napi rutin szerint halad, vágyok némi tudatmódosításra, minden olyan egyszerű és unalmas. Mappát a hónom alá, lefestem amit elém raknak.
Este már végre kiszakadok. Itt vagyok velük. Nem tudok neveket, nem hallok hangokat, mindenki olyan kegyetlenül egyforma, minden csepp alkohol olyan kegyetlenül hasonló, nem is teszek különbséget. A szememet dicsérik, kordinálatlan mozdulattal a derekamat fogják, a kezemért nyúlnak, s utána felbuknak a lépcsőn... Minden dohos és dohányszagú... Lányok vonaglanak minden sarokban, kislánnyá vált férfiak karolják őket, néhány csókért vonaglanak, s a testek feszülnek sorra, néhány erotikát színlelt vigyort küldenek a közönségnek, tudják mi lesz estéjük végkifejlete... most boldogok, pedig tudják kicsit megölik magukat. De ha az élet vége a halál, mindegy az idő.
Görbe vagyok, szemem csukva, nem akarok többet látni...
http://www.youtube.com/watch?v=RiV_ue-PbL4
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése