Kevés nekem ez a világ, egy halálos szerda, színtelen s majd
eléri lelkem a fagyhalál. Túl sok nekem ez a világ, a szél fúj hidegen, halálos egy
szerda. Szövetkabátban sétáltam Gyöngyös
utcáin, sálam se védett, kitettem magam minden ártalomnak, mindennek, ami eddig
fájt és égetett, most jégcsappá dermesztett.
Jöttetek velem szembe göndör, szőke, barna, néztetek mélyen,
de pírtől ázott arcomról csakis a szél tehet. Válaszom színtelen volt és hazug,
mikor küldtem néhány pillantást. Nem kevés, és nem sok nekem ez a világ, ami itt van
idebenn. Nem szimpla egykedvűség, nem
üres gondolat, nem hadonászó kéz a tömegben, nem csillogó strassz, nem keringő
a magasban és nem is cukormázas nyalóka… A tekintetetek üres, nem látok semmit, vagy ennyi lenne az élet, mi pár tagba, vénába tömörül!? A körülvevő világ nem az életetek, a világ
nem a halálotok, és nem a közeg ahol kell, hogy éljetek… A levelek tömörülnek a fiókba, majd kiesnek, de én nem merem kihúzni, a gyufaszálat a dobozban, mindjárt robban, s én sírva fakadok, lerogyok. Hol vagy már...
http://www.youtube.com/watch?v=4N3N1MlvVc4
S miért is hittem volna, hogy a szél, ha kihúzom a
gyufaszálat, majd tüzet lop rá, s ne is lopjon, ha elégeti a leveleket, mi
marad… Néhány gyötört, lopott fiktív álmom így megmarad.S ha életre is keltem volna, folyton könyörögnék a szélnek, csaljon még tüzet a szájra, lopjon még meleget a testbe, s ha kihűlnék újra, hagyjon meg magának, ne eresszen.Legyen társ a magány, s legyen társ pár fakó, de emlékekben annál élénkebb sor, ami valójában nem is létezik… Pár adathordozón átment, matériától mentes fekete times new roman. Csak a szívben létezik, a könyörgésben,
az álomban, de abban olyan töményen, hogy már túlcsordul a szájban…Hiába üvöltök, nem hall senki, hiába mondok bármit, a füleket, szemeket tágra zárják.
S én itt lépdelek immáron Eger utcáin. Néhány macskakő,
susog a sálam, a fény vakít… s rám meredtek. Karom kulcsolva, szemem a földet
figyeli, érzékeim élénkek, tüdőm dohányért esdekel. Zene a fülben, valami
kellemes lírai dallam, s azon kapom magam, már nem tudom hol is vagyok…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése