A szemem zárom... A szemöldököm felfogja a lecsorgó jeges verejtéket.
Eltöltött a borzalom, párviadalt vívok az öngyilkos gondolattal, amely
hozzád húz, s nem a dohos pincébe. Pedig te nem is létezel, csak az
önmegváltó hitem, amely szül téged idebenn. Ők még mindig ott
vonaglanak, nekik nincs szülöttük, a magányt megoldották a lélek
vértusájával, s értük szól a harangom.
A szemem nyitom... most azokat a pupillákat fürkészem, amik ahhoz a kezekhez tartoznak, amik még mindig szorosan ölelik a derekam. Ezzel az utazás véget ért, a
pupilláim összeszűkültek a fényes valóságtól válaszul a belső
sikolyokra. Nem akarok itt lenni, ezekben a kezekben...
S mégis újra itt vagyok, a dohányfüstös levegőt szívom, látom a pultot, a deres
üvegeket, a táncoló kislányokat a gyermekded férfiakkal, akik még
hiszik, hogy így megválthatják önmagukat...
http://www.youtube.com/watch?v=fjDojEOiMcE
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése