Egy gyertyafényképben ér a gondolat, mikor elmém a tegnapot idézi, s oly gyakran idézi, szinte tudattalan. Arra a tükörre is szívesen gondolok, ami azon a szivárványhártyán ücsörgött, s oly vakítón hasított idebenn, hogy az érzékeim által tapasztalt valóság átértékelődött. Lángot adtál a gyertyának, s lángot a lelkemnek, melengetőt, s ha szívemhez is elérsz egyszer, én is meggyújtom a gyertyád. Szerettem a pillanatot mikor a csönd volt az értelem, s feljebbvaló hatalmával uralkodott rajtunk a maga gyönyörében.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése