Kicsit kiürült a szeretettartájom. Egy dolog van, ami még tartja bennem a lelket, de mikor ő nincs mellettem, kicsit szürkébb a táj, mint valójában, az ízek sem olyan erőteljesek, az érzékek sem olyan élénkek. Kicsit kevés az inger, és sok a curier new-val írt szöveg, majd a számonkérés. Túl sok a felhő az egemen, és nehezen viselem. Mindent megbecsülök, ami örömmel tölthet el, és elraktározom, hogy maradjon élni máskorra is... Kell nekem minden pillanatban, éreznem kell minden porcikámban, s ha lelki szemeim előtt látom a mosolyát, az mindig nyugalommal és biztonsággal tölt el, s olykor imádkozom, hogy minél tovább tartson ez a látomás...
"Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon. Fájása édes, hadd fájjon, hagyom. Ha balgaság, ha tévedés, legyen. Ha szerelem, bocsásd ezt meg nekem!" /Juhász Gyula/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése