Hallom a szavad, s halljátok szavam, nem értitek szemem, s nem értitek magányom. Terhes a gondolatom, terhes a párája bőrömnek. Elmenekülnék most messzire, minden gond úgy vonz, s várok a felém nyúló kezekre. S most ülök itt bénán, füstölgő cigarettámból dől az életem. Fáradt pillám lehunyom, s mint ahogy mindig, valahogy túlélem…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése