Lehet szimplán csak az unalom, szimplán csak a végzet. Kergetőzök magammal, nem találom a helyem. A (külső személőnek abszurd) magányomra fogom vagy a dolgok szakasztott hasonlóságára, ami körbejár nap mint nap, szakasztottan ugyanúgy...
S ez az állandóság, ez bánt, ez szúr. Már nem tudok mit csinálni jó dolgomban, foghatod fel így is, ha szkeptikusan olvasod ezeket a sorokat, és még nem tapasztaltál ilyet. A mély ürességet, vagy a céltalan létet, vagy a tudatosan, s mégis nem szándékosan bevonzott magányt. Mikor nem történik semmi, mikor minden áll egy helyben, a szótlan statikusságot, az elfojtást. Nem mondhatom, csak érzem. Tudom,hogy hatalmába kerít. S mondhatod, hogy a semmiről beszélek. Lehet, de ami neked semmi, az számomra lehet valami, vagy akár jelentheti a fél világot...
Csend van a felszínen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése