Már távolodik a kép, már nem vakít úgy, már nem süketít úgy a csendje, már nem éget úgy a neve, már nem szúr úgy az emléke. Szépen lassan kicsusszan a szívemből, igaz nem felejtem, nem is tudnám, de nem is akarom. Túl nagy csoda volt, a sors túl jó húzása volt, hogy bármikor is feledhetném ezeket a pillanatokat. Igaz, nem tarthatott túl sokáig a felhők fölötti séta...
De nem baj, tömörítettem a képet magamban róla, s hamarosan lejár a program licence, amivel kicsomagolhatná azt...
"Téged rejt a kagylóhéj, egy bűn, egy régi emlék, nem feledem de ne is lássalak, mert feldúlsz örökké" (Takáts Eszter, Sanzon)
Ma Gyöngyösre vezetett utam, próbáltam kielégíteni shoppingolási szükségleteimet, de persze nem azt sikerült venni, amit elterveztem.
Bianka ma próbált sportolásra ösztönözni, vágtam egy ironikus képet, és értett mindent. :D
Igazából nem történik velem semmi :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése