A feledés útján
Már nem süketít úgy a csended
S már nem égek úgy lázadban.
Képzelgésem minden főhőse
már nem csupán te vagy.
S ha még örökre őrizlek is,
képeim kusza táncában
Már nem suhansz oly tisztán,
s élesen, mint mikor lettél bennem
átfogó, fenséges, boldog gyönyör.
De nem is hasítasz már úgy át
Felőrlőn, fájdalmasan, szinte betegen
Mint mikor kikapálóztál belőlem.
Majd' méla közönnyel úszkálsz tengeremben
S egyszer, ha partot találsz bennem,
akkor sem vágyódsz majd el onnan:
Meleg otthont adok porcikáidnak
Érzeteimnek, kihunyt szerelmünknek
Mindeddig üres, lakatlan szigetemen.
Már nem süketít úgy a csended
S már nem égek úgy lázadban.
Képzelgésem minden főhőse
már nem csupán te vagy.
S ha még örökre őrizlek is,
képeim kusza táncában
Már nem suhansz oly tisztán,
s élesen, mint mikor lettél bennem
átfogó, fenséges, boldog gyönyör.
De nem is hasítasz már úgy át
Felőrlőn, fájdalmasan, szinte betegen
Mint mikor kikapálóztál belőlem.
Majd' méla közönnyel úszkálsz tengeremben
S egyszer, ha partot találsz bennem,
akkor sem vágyódsz majd el onnan:
Meleg otthont adok porcikáidnak
Érzeteimnek, kihunyt szerelmünknek
Mindeddig üres, lakatlan szigetemen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése