A mai napom sem volt túl érdekfeszítő... Ellubickoltam a cyber fertőben, próbáltam legyőzni a technikát, de ismételten felülkerekedett viaskodásunkban, továbbá csevegtem drága barátaimmal az éterben. A monitor elé meredve néha azt érzem nem vagyok olyan magányos, mint egyébként. Pedig csak akkor vagyok magányos igazán, néha azt érzem ez az egyedüli kapaszkodóm, hogy ne merüljek el folyton saját lelkem tengerében, s hogy ne fulladjak meg végül az ürességtől. Ne gondoljak folyton az elveszett szerelemre, a meg nem valósult tervekre, ne vágyakozzak folyton azután, ami tudom, hogy már nem lehet az enyém...
Az endorfintermelésem szinten tartásáról is gondolkodtam némi meggyes piskótával, és kukoricás pizzával. Átmenetileg mindenképpen jót tett...
Kedves ismerősöm, aki immáron többször is segített kicselezni az elektronikus akadályokat, segített felrakni a sims3-at, de persze, hogy is lehetne teljes az örömöm, játszani képtelenség vele. Nem az én hibám, erre már csak képes lennék magamtól is, ismét a technika gáncsolt el: nagyon lassú...
Szóval a mai napomat úgy zárhatom teljes nyugalommal, hogy ismét nem csináltam semmit, nem tettem a társadalomért, s nem ugrottam lépcsőfokokat sem önön sorsom irányításában. :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése