2010. július 28., szerda

moments

Minden olyan bonyolult, s minden olyan egyszerű. Minden annyira egyértelmű, s mégis olyan titokzatos. Minden eloltott cigarettában létezik egy félmosoly, hiába, hogy minden pillanatban közelebb kerülünk a halálhoz, s ezt mindannyian tudjuk. Hiába, hogy minden pillanatot elkísér a tudat, hogy másodpercről másodpercre megszűnik valami, de azzal együtt születik valami új. A képek a fejben, a gondolatok az elmében, a nem sejtett folyamatok tudat alatt mind múlandók, s változnak oly eszeveszett gyorsasággal, mint egy lepke szárnycsapásai. De az idő múlásának érzékelését magunk választjuk, s a pillanat megélése lehet oly’ intenzív, lehet annyira élénk, hogy az által örökké tart, mert megőrizzük az emlékeinkben. Ezek a mi kis kincseink, az örökre megőrzött pillanatok, melyek a legszebbek voltak. A szívcsücsökből kiölhetetlen kis érzések, azok a boldog mosolyok melyek majd, mint egy film játszódnak életünk utolsó pillanataiban. A jelenben élek, de tartogatok kapaszkodókat a jövőnek.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése