Sok vagy kevés

Hallom a szavad, s halljátok szavam, nem értitek szemem, s nem értitek magányom. Terhes a gondolatom, terhes a párája bőrömnek. Elmenekülnék most messzire, minden gond úgy vonz, s várok a felém nyúló kezekre. S most ülök itt bénán, füstölgő cigarettámból dől az életem. Fáradt pillám lehunyom, s mint ahogy mindig, valahogy túlélem…

Szeretettartály

Kicsit kiürült a szeretettartájom. Egy dolog van, ami még tartja bennem a lelket, de mikor ő nincs mellettem, kicsit szürkébb a táj, mint valójában, az ízek sem olyan erőteljesek, az érzékek sem olyan élénkek. Kicsit kevés az inger, és sok a curier new-val írt szöveg, majd a számonkérés. Túl sok a felhő az egemen, és nehezen viselem. Mindent megbecsülök, ami örömmel tölthet el, és elraktározom, hogy maradjon élni máskorra is... Kell nekem minden pillanatban, éreznem kell minden porcikámban, s ha lelki szemeim előtt látom a mosolyát, az mindig nyugalommal és biztonsággal tölt el, s olykor imádkozom, hogy minél tovább tartson ez a látomás...
"Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon. Fájása édes, hadd fájjon, hagyom. Ha balgaság, ha tévedés, legyen. Ha szerelem, bocsásd ezt meg nekem!" /Juhász Gyula/

It is a beggining of a beautiful connection... :)

Egy gyertyafényképben ér a gondolat, mikor elmém a tegnapot idézi, s oly gyakran idézi, szinte tudattalan. Arra a tükörre is szívesen gondolok, ami azon a szivárványhártyán ücsörgött, s oly vakítón hasított idebenn, hogy az érzékeim által tapasztalt valóság átértékelődött. Lángot adtál a gyertyának, s lángot a lelkemnek, melengetőt, s ha szívemhez is elérsz egyszer, én is meggyújtom a gyertyád. Szerettem a pillanatot mikor a csönd volt az értelem, s feljebbvaló hatalmával uralkodott rajtunk a maga gyönyörében.