Regeneráció :D (lehet nincs is ilyen szó... sebaj :D)

2009. június 29. Péter, Pál

Tegnap nagyon jó estém volt, annak ellenére, hogy bőrig áztunk barátnőimmel. El is felejtettem, hogy a tegnapi dátum is egy bizonyos esemény dátuma volt, de talán jobb is így, legalább nem szomorkodtam. :)

Ma egész nap Egerben voltam, és nagyon jól elvoltunk egyik nem túl régi, de nagyon jó barátommal, csak úgy szempillantás alatt elrepült 8 óra. :D A kávézást a Görögben ma sem hagyhattam ki természetesen. :P
Kellemes napot zártam. Ideje volt már kimozdulni. Kezd rendbe jönni pici kis lelkecském. :)

Dreams, Coffee, Talk and Love

Hihetetlen, hogy álmunkban agyunk képes felidézni veszedelmes pontossággal egy oly rég nem látott tekintetet. Néha megadatik az a boldogság, amit én nagyra értékelek, hogyha ébren nem is, álmomban újra abba a tekintetbe révedhetek, újra láthatom azt a mosolyt, amit annyira szerettem, s elmém képes megszülni azt az illúziót, hogy újra megérinthetem azt a bőrt, s érezhetem azt az ölelést, amit már oly rég nem. S akkor minden olyan valóságosnak tűnik, annak ellenére, hogy elfogadtam, és teljes bizonyossággal tudom, hogy ezek az ölelések, s percek már nem térnek vissza, csak az éj leple alatt, mikor agyam kikapcsol, s végtagjaim átadják magukat az éjszakának. De álmodhatom viszont szerelemről, csodás percekről, amit a valóságban már rég elvesztettem, de az álmaimban kicsit visszakapom őket. Ha az elmém ezt mindig így intézné, örökre álmodnék.

Délután kicsit elhagytam a szobámat is, amit egy pár napja már nem tettem meg. Meglátogattam mamámat és testvérem élettársát, akivel kávézgattunk, és beszélgettünk. Végre már egyik legjobb barátnőm is felhívott, és nemsokára megyek is ki kicsit csevegni vele. Muszáj végre kimozdulnom otthonról, mert ez a bezártság nem túlzottan használ. S végtére is, itt a nyár, enyém a világ, azt teszem, amihez kedvem szottyan, örülnöm kellene. :)
Néha azt kívánom ne lennék ennyire érzékeny a világ dolgaira, s ne vennék annyi mindent a szívemre, aztán végül mindig arra jutok, hogy jobb is ez így...

Meggyes piskóta és cyber fertő ;)

A mai napom sem volt túl érdekfeszítő... Ellubickoltam a cyber fertőben, próbáltam legyőzni a technikát, de ismételten felülkerekedett viaskodásunkban, továbbá csevegtem drága barátaimmal az éterben. A monitor elé meredve néha azt érzem nem vagyok olyan magányos, mint egyébként. Pedig csak akkor vagyok magányos igazán, néha azt érzem ez az egyedüli kapaszkodóm, hogy ne merüljek el folyton saját lelkem tengerében, s hogy ne fulladjak meg végül az ürességtől. Ne gondoljak folyton az elveszett szerelemre, a meg nem valósult tervekre, ne vágyakozzak folyton azután, ami tudom, hogy már nem lehet az enyém...


Az endorfintermelésem szinten tartásáról is gondolkodtam némi meggyes piskótával, és kukoricás pizzával. Átmenetileg mindenképpen jót tett...
Kedves ismerősöm, aki immáron többször is segített kicselezni az elektronikus akadályokat, segített felrakni a sims3-at, de persze, hogy is lehetne teljes az örömöm, játszani képtelenség vele. Nem az én hibám, erre már csak képes lennék magamtól is, ismét a technika gáncsolt el: nagyon lassú...
Szóval a mai napomat úgy zárhatom teljes nyugalommal, hogy ismét nem csináltam semmit, nem tettem a társadalomért, s nem ugrottam lépcsőfokokat sem önön sorsom irányításában. :D